inkonzisztens kettő pont hulla
másfél csipet instant kávé
elméd a voláné lelked a mávé
tested uralja befalja
széjjelcsócsálja a békávé
 
életbenragadásod esélyes
harsogó sorsjárat a letéteményes
fáradt léptek ménese dobban
a tétova kvantumhabban
 
csokoládé-illata lépdel
ezt tépd el
fonalak
lepedő
telehímzett minta
még belerobban a tinta
körbezuhan ma az összes hinta
 
százezer év tovatűnik
foszlik a bűn amit iktatsz
kocka a firka de oszlik
négyzetrácsos az irka
megszűnt a papírral
nem kezeled csók-írral
nektárral
csak bekened fraktálpírral
ennyi
 
mennyi is
ami vagy csak a vágy
szenilis mókás
ez a túlfércelt semmi
 
ez a kor csak a gyermekeké
tépd el
konokon kémlel
telebéleli széllel
a pályák udvarait
vétel
 
ugyanitt ont
józsefattilát s villont
macskalemancsolta
cuki képzavaros mocskot
minden rokonod testvéred
az éjjel
szanaszéjjel
 
suttog az ész
és nem marad más csak a félsz
de remélsz
de a lábadozó
és csukladozó asztmás lét
nem egész és mint aki másét
éled ravatalrazuhanva
sajátod
 
lassuvonatszerü képként
éled az alkony
 
a réten a tét
a virág meg a mákony
eszelős légkalapács töri szét
 
csak a füst ez az ukrán import
elegyít levegőt és kender-hímport
a hiányod eladtad
ezért
bordád csattan
sziveden a vért
 
hiánya hasítja velőd
érzel
szereted őt
hiánya bogoz húsodhoz százezer ért
hiánnyal temeted őt és magadat
az örök temetőt
hiányból teremted
mindennapi teremtőd
 
felmarkolsz minden kínt mint bért
zsebrerakott kezeid beleszignózzák
ma a vért
belenyugvás van
csak a múlt kísért
telesírt szemeid koszorúzzák
rózsaszinű lencsék
csak a játékállást mentsék
csak a gémet
a napot satgannal lövöd
mint aki unja e kémet
lökötten csusszan rád
az örök szürke pulóver
tudod
nincs az a gém ami óver
 
ha figyelnek rád mosolyogjál
arcod fürdesd hajnallila fénybe
a kavargó tér s az idő televénye
adja a tudtodra amit érzel
nem a vége
hanem szent mint minden csepp ha kivérzel
cementje a megnyugovásnak
 
óhaja vagy te az ellentétnek
óhaja vagy te a másnak
óhaja vagy te a létnek
és tagadója az elmúlásnak